"I get my heart under control..."
Fiú lány barátság.
Mindig is biztos voltam benne, hogy létezik. De most már lassan semmiben sem vagyok biztos.
Mert mit csináljunk ha annyira megszoktuk a sok együtt lógást, hülyülést, beszélgetést és szinte elválaszthatatlanok lettünk, és kiderül,hogy a "fiú"nak barátnője van.
Már nem keres mindig, nem tudtok találkozni, ha esetleg mégis az egész teljesen más.
Hanyagol.
Ennél az érzésnél nincs is rosszabb. Hacsak az nem, hogy rájössz, hogy valakinek pótolható vagy, mert biztos vagy benne,hogy ő nem gondol rád annyit, és nem hiányzol neki egyáltalán, vagy csak egy nagyon kicsit. Esténként pedig csak sírsz, nem tudsz mit csinálni, mert már te érzed magad rosszul, hogy annyit keresed. Inkább írsz neki egy smst, de azt is csak piszkozatként mented el...
Beszélni akarsz Vele, találkozni.
És ekkor kezdessz el gondolkodni azon, hogy ez vajon tényleg csak barátság-e?! Mert nagyon szereted és féltékeny is vagy, mégsem tudsz rá úgy gondolni, mint a szerelmedre...De talán ez a legjobb barátság??
A végén úgyis kiderül, bármennyire is szereted, ezen valahogy túl kell tenned magad, és ha majd vége lesz, nevetve nézel vissza, de megjegyzed magadnak és nem felejted el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése